PREAMBULUM

Károly Róbert király 1288-ban született Nápolyban, Caroberto néven. Édesapja Martell Károly, nápolyi trónörökös és magyar trónkövetelő. Édesanyja Habsburg Klementia hercegnő. Egyetlen gyermek, akit trónörökösnek neveltek Nápolyban, majd 12 éves korától, Magyarországon. A magyar föld iránti szeretetet, az ifjú Károly Róbert szívében, nagyanyja, Mária királyné, V. István király lánya ébresztette fel.

Négy felesége volt, az utolsó Erzsébet hercegnő. E házasságból öt fiúgyermek született, így I./Nagy/ Lajos későbbi magyar király és a szerencsétlen sorsú András herceg, nápolyi Johanna férje.

III. András király 1300-ban bekövetkezett halálával, kihalt az Árpád-ház férfi ága. Károly Róbertet 1301 januárjában megkoronázták egy alkalmi koronával. Károly Róbertet sok főúr nem látta szívesen a magyar trónon.

A főurak jelentős része, a cseh Premysl Vencelt ismerte el királynak, aki 1301és 1305 között uralkodott.

Az Úr 1305. évében Bajor Ottót koronázták királlyá, aki mindössze két évig élvezte a főurak bizalmát.

Az 1307. évi, rákosi országgyűlésen, október hónap 10. napján a főurak többsége végre elismerte Károly Róbertet Magyarország királyának. Ezt a döntést megerősítette 1308 őszén a pesti országgyűlés is. Ezért 1309. június 15. napján, Budán, Tamás esztergomi érsek másodszorra is királlyá koronázta. Ez a koronázás azonban, érvénytelen volt a magyar szokásjog szerint, ugyanis a koronázás nem a magyar Szent Koronával történt, mely az erdélyi vajdánál volt. Miután a Szent Koronát Károly Róbert visszavásárolta az erdélyi vajdától, sor kerülhetett 1310. augusztus 27. napján a harmadszori, immár teljesen legális koronázásra, Székesfehérváron a Szent Koronával az esztergomi érsek által.

Ezzel azonban még messze volt attól, hogy Magyarország tényleges ura legyen. 1311 és 1323 között, szívós küzdelemben, a lakosság egyre nagyobb rétegeitől támogatva, számolta fel a tartományurak hatalmát, míg végül az ország egész területét az uralma alá vonta.

Első nagy győzelmét 1312. július 15-én a rozgonyi csatában aratta, a Csák Máté által támogatott Amadé tartományúr fiai felett. 1316-ban a Kőszegieket győzte le és foglalta el váraikat. 1317-ben a Tiszántúlt és Észak-kelet Magyarországot foglalta el.

Legyőzte a Borsa nemzetséget és a Petenye családot. Csák Mátétól elfoglalta Visegrádot, Komáromot és a Nyugat-Dunántúl nagy részét. 1318 és 1321 között elfoglalta Erdélyt. 1322-ben a Délvidéken és Szlavóniában szilárdította meg hatalmát. Székhelyét 1323-ban áthelyezte Visegrádra.

1326. április 24-én, Szent György vértanú neve napján, megalapította Európa első királyi Lovagrendjét, Édesapja, Martell Károly elképzelései nyomán, 50 vitézzel, egyházi jóváhagyás mellet, az esztergomi káptalan és más egyházi személyek jelenlétében. Történelmi tény, hogy az első koronaőrök a rend lovagjai közül kerültek ki.

Az ősi jelmondat a világi és egyházi fordítások szerint kissé eltér egymástól:
„In Veritate Iustsus Sum Huic Fraternali Societate”
Lovagrendünk jelmondata:
Valósággal Igaz Vagyok Eme Testvéri Rend Iránt!

Az Alapító oklevél eredetije, csodával határos módon átélte az évszázadok viszontagságait, a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára őrzi.
E Lovagrend lett Károly Róbert királyunk támasza, hogy megvalósíthassa terveit.
E Lovagrend lovagjai alkották az új arisztokrata réteget.

Gazdasági reformjai nyomán Magyarország gazdasági hatalom lett. Bevezette a pénzreformot, a jobbágyportánkénti kapuadót, a városok éves adót fizettek, megszerezte a pápai tized harmincadát, a pénz és bányaügyeket kamarák intézték, a gazdasági ügyek a tárnokmester és a kincstartó feladata lett.

1330. tavaszán, Zách Felicián, merényletet követett el a király és családja ellen, amit Károly Róbert király a Zách család harmadíziglen történő halálos ítéletével torolt meg.

Károly Róbert király 54 éves korában, 1342-ben hunyt el. A Budán tartott pompás gyászszertartás után, Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra. Fia, I./Nagy/ Lajos követte a trónon.